A Dr. Oetker receptgyűjteményének 25. számában jelent meg.
2009-ben nagyon bőséges volt a meggytermés, a fagyasztót már teletömtük, de még mindig maradt egy csomó, amiből Higgins professzor kérésére szörpöt akartam készíteni. Kutatásom eredményeként találtam is egy gazdaságosnak tűnő megoldást, ahol a szörp mellett lekvár is készült egy füst alatt.
A szörp villámgyorsan elfogyott, de a lekvár a kutyának sem kellett (szó szerint), mert olyan savanyúra sikerült...
Karácsonyra, próbaként elkészítettük ezt a sütit az ehetetlennek minősített lekvárommal, kitettük az étkezőasztalra és ekkor bekövetkezett a csoda. Gyermekkorú lecsapott a felügyelet nélkül hagyott sütire és meglepetésemre agyondicsérte, hogy milyen finom. Miután felfalta az elkészített adag felét, már bátran bevallhattam, hogy ez bizony a béna kotyvalékommal lett megtöltve.
A lekvárból lapul még a pincében 2 üveggel (csak tudnám, hogy hova tettem a szörp-lekvár receptet).
Hozzávalók:
25 dkg liszt
10 dkg cukor
12,5 dkg lágy vaj vagy margarin
1 csapott tk sütőpor
1 cs vaníliáscukor
1 tojás (közepes méretű)
Ezenkívül:
2 dkg kristálycukor
1 cs vaníliáscukor
kb. 10 dkg piros lekvár (pl. ribizli)
A lisztet egy keverőtálba szitáljuk és a többi hozzávalóval együtt összedolgozzuk (az eredeti recept dagasztóspirálos konyhai robotgépet ajánl hozzá). A kapott tésztát megfelezve két kb. 35 cm hosszú hengerré formázzuk. A cukrot és a vaníliáscukrot összekeverjük, sütőpapírra szórjuk és a hengereket alaposan megforgatjuk benne. Letakarva legalább 1 órára hűtőszekrénybe tesszük.
Utána 0,5 cm vastag szeletekre vágjuk. A tallérokat egy sütőporral kibélelt tepsibe helyezzük és előmelegített sütőben, 180 fokon 10-12 perc alatt megsütjük. Sütőrácson hagyjuk kihülni és a simára kevert lekvárral megkenve összeragasztunk két tallért.
