Nem azért írok róla, mert bárki is fizetett érte, csak megláttam, érdekelt és most megosztom veletek is a tapasztalataimat.
Pontosan egy hete botlottam bele teljesen véletlenül a NekedTerem dobozba és a róla szóló cikkekbe. Olvastam róla mindenfélét, picit drágának is találtam, de kíváncsi voltam.

Röviden és tömören a NekedTerem lényege: hetente egyszer (pénteken) házhoz jön a piac

Viszonylag sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasztunk az utóbbi fél évben, de elég maradi az ízlésünk és általában a már megszokott, bevált dolgokat választjuk. (Kivétel ez alól a csicsóka és a laskagomba)
Úgy döntöttem, hogy nem változtatok a tartalmán, amit kapok, abból fogok főzni a jövő héten. Szerdán éjfélig lehetett leadni a rendelést, mindent tételesen felsoroltak, hogy miből mennyi található a dobozban. Akinek valami nem tetszik belőle, az módosíthatja a doboz tartalmát és természetesen más termékeket is lehet rendelni tőlük.

Szerdán hazafelé már erről vitáztunk Higginsel, hogy miben jobb, mint a piacozás és miben. Este már el is kezdtem recepteket keresni az interneten és ez már neki is tetszett.

Ma megérkezett a doboz. Eddig azt kell mondanom, hogy nagyon korrektek és elégedett vagyok a szolgáltatással. Amit nyertem vele, hogy nem kell holnap korán reggel rohannom a piacra, improvizálnom, hogy éppen mi kapható és abból mit is főzzek és akár már ma este is elkezdhetem az előkészítést, ezzel szabaddá téve a hétvégét.

Íme, a Heti doboz 1-3 főnek:

A tartalma:

0,50 kg Alma (Braeburn)
1 csomag Bébispenót
0,25 kg Bio dió
0,25 kg Csiperke gomba (termesztett)
1 db Kígyóuborka (bébi méret, óriási íz)
1 db Kínai kel
1 köteg Újhagyma
0,50 kg Mutsu alma
3 db Paprika
0,60 kg Paradicsom
1 csokor Petrezselyemzöld
1 csomó Sörretek

Az ára 4 500 Ft volt és a kézbesítésért 350 Ft-ot számítottak fel (a XI. kerületbe kértem a szállítást).

Számomra, a feszültség levezetés egyik legjobb módja, a takarítás.
Az időjárásnak és a mocsok behordására alkalmas lábak viszonylag magas számának köszönhetően szinte mindig van mit takarítani nálunk (2 négylábú és két kétlábú, néha kiegészülve Gyermekkorú két lábával).
Tegnap este is sort kerítettem egy gyors összesöprés és felmosás párosra, hátha jobb kedvre derülök, ráadásul Higgins betegen hevert a kanapén, így az a veszély sem fenyegetett, hogy megzavarja a tevékenykedésemet. A söprés folyamatát nem részletezném (bár ismét megfogalmazódott bennem, hogy kopaszra nyírom a két kutyát, vagy keresek valami újrahasznosítási lehetőséget a töménytelen szőrnek és piszkosul meggazdagszom belőle), de a felmosásánál ismét újítottam.

Néhány napja rendeltem egy 4 kg-os mosószóda csomagot és eszembe jutott, hogy valamit olvastam arról, hogy felmosáshoz is lehet használni. Engedtem forró vizet a felmosó vödörbe, tettem bele 1 púpozott evőkanál mosószódát és 5 csepp levendulaolajat.
A hatás számomra döbbenetes volt. Nem járunk térdig a mocsokban, de a fürdőszoba, WC és közlekedő hármas feltörlése után már cserélnem kellett a vizet, mert annyi koszt felszedett. Higgins az örök kételkedő szokás szerint bizonyítékot követelt, de a papírtörlővel végzett tesztjén jelesre vizsgáztunk (a lakás felénél jártam, amikor zombiként felbukkant, hogy mi az ördögöt csinálok már megint és minden szenvedése ellenére segített a söprögetésben is). 

A sikeren felbuzdulva nekiestem a hálószobáknak is és láss csodát, ezt is sikeresen megoldotta.

Összességében négyszer cseréltem vizet (a lakás nagy része járólappal van burkolva, kivéve a hálószobákat, ahol szalagparketta van), ami a vasárnapi extra dagonya maradványainak köszönhető. A méregdrága, ki tudja milyen vegyszereket tartalmazó csodaszerektől sem volt tisztább, vagy csillogóbb a padló korábban (a papírtörlő teszt szerint koszosabb volt) és még az illatát is magam választhatom meg.

Nekem bevált.

Tesztelés alatt van még a ruhák ecettel történő öblítése a házilag készített légfrissítő zselés, illetve spray változata is.

Totális káosz vagyok. Olyan történt velünk hétvégén, amiben még nem volt részünk ezért, félelmet és mély magambafordulást eredményezett.
Szemelőtt tartva Gyermekkorú jogait, nem részletezem a történetet, legyen elég annyi, hogy egy 1,5 órás dühkitörésnek voltunk részesei. Szándékosan nem nevezem hisztinek, mert a kis lelkében lejátszódó érzések és indulatok nagyon is valósak voltak. Szerencsére elmúlt és sikerült is megbeszélni, de valahogy a bennem zúgó vészharang nem akar elhallgatni.

Sosem volt egyszerű együtt, de azért szépen lassan összecsiszolódni látszottunk. Kijelöltük a határokat és néhány apróbb kilengést leszámítva, be is tartottuk egymás játékszabályait. Azt hiszem, hogy nem is igazán egymással kellett megharcolnunk, hanem inkább az volt nehéz, hogy a környezetünk megértse, hogy mi így, szabályok mentén működünk, bármennyire is kockának és merevnek látszik kívülről.
Aztán lassan jöttek a veszélyt jelző fellegek. Eleinte mi még nem láttuk, csak hallottunk róla, majd szépen nálunk is megjelentek a gondok. Próbáltam beszélgetni vele, de nem jutottam előbbre. (Felébred éjjel és járkál, hogy nem tud visszaaludni egyedül és menjen be hozzá valaki.) Aztán arról szóltak a hírek, hogy gyakran hisztizik otthon és nagyon szemtelen, ami persze nálunk is bekövetkezett idővel. Végül eljött a szombati nap és attól, amit láttam és hallottam megdöbbentem. Azóta is azon örlődök, hogy hol követtünk el hibát és mit lehet, vagy kell máskor tennünk. Nem szeretném soha többet ilyen állapotban látni őt. Szabályszerűen kifordult önmagából és ezért még csak haragudni sem tudok rá.

Abban biztos vagyok, hogy az összetörök mindent című fenyegetőzés és a mérgében kimondott dolgok súlyát meg kell értetni vele valahogy, de nem tudom hogyan. Nem vagyok pszichológus, de szerintem ez egy tízévestől nem egészen normális reakció. Persze, nincs eszköze arra, hogy kifejezze azt amit érez és képtelen megfékezni az indulatait, ezt meg kell tanítani neki. De hogyan? Ő akarja megtapasztalni a dolgokat és azt gondolja magáról, hogy mindent jobban tud. Amint erről próbálunk beszélni, elkezd pofákat vágni és kibújik a beszélgetés alól.

Meddig kísérletezhetünk egy gyerek kontójára és hol van az a pont, ahol be kell látnunk, hogy segítségre van szükségünk? Az utóbbi időben szinte heti rendszerességgel lehetett hallani arról, hogy otthon világrengető hisztit csapott. Vajon meddig képes egy gyerek lelke feldolgozni az ilyen mértékű traumákat? (Mert trauma volt számára, láttam a szemében. Szinte szégyellte, hogy így láttuk őt.)

Félek, hogy hibáztam és az én rossz döntéseim is szerepet játszottak abban, hogy most itt tartunk. Félek attól, hogy hibát követek el, ha nem kérek segítséget egy szakértőtől. Félek attól, hogy nincs jogom beleszólni a dologba, mert az ő igazi, mindennapi családja nem mi vagyunk és lehet, hogy rosszul ítélem meg a helyzet súlyosságát. Végül félek attól, hogy mi lesz vele, ha nem figyelünk rá.

Az életben nincsenek véletlenek! Oka van annak, hogy találkoztam ezzel a kis emberkével és az apukájával. Oka van annak is, hogy ők ketten pont engem húztak ki a cilinderből és oka van a saját, gyerekkoromban megélt traumáimnak is. Nagyon sokat tanultam Gyermekkorútól már eddig is, de most újabb leckét adott fel...  

Nekem ők a családom, nem hagyhatom cserben őket. 

A tesztelési fázis lezárult, ezért most megosztom veletek a folyékony szappan receptjét és a tapasztalataimat.
A receptet itt találtam:
http://kiflieslevendula.blogspot.hu/2012/10/folyekony-szappan-hazilag.html

A teszteléshez a DM-ben kapható legegyszerűbb és azt hiszem, legolcsóbb szappant választottam.

Sajtreszelőn lereszeltem (az egészet és a felhasználásra váró maradékot beletöltöttem egy dobozba) és egy bögrényi reszeléket egy fazékba tettem, amit felöntöttem 10 bögre vízzel (ugyanazzal a bögrével mérve). Bevallom, csaltam és egy picit több szappant tettem bele én is és a glicerint is kihagytam. :)

A lereszelt szappanok, felhasználásra várva.

Tegyük fel főni a szappanreszelékes vizet, de ne forraljuk, csak addig melegítsük, míg a szappandarabok el nem olvadnak.

Furcsa látvány...

Készen is van. Kevertem még hozzá 1 evőkanál olívaolajat és 10 csepp kókusz illatú illóolajat, majd hagytam kihülni az edényben.

Sokáig tényleg nem változik az állaga, aztán hirtelen gondol egyet és besűrűsödik. Nekem teljesen összeállt, mint valami kocsonya, de fakanállal kevertem rajta párat és egész elfogadható állagú lett. Tölcsérrel üvegekbe töltöttem és biztos, ami tuti alapon feliratoztam is az üvegeket, nehogy valaki beleigyon.

A végeredmény!

Elég sokáig kitartott ez a mennyiség (kb. 2-3 hónap) és nem is igazán panaszkodtak rá a fiúk. Aztán mikor fogytán volt és készülődtem a következő adagot megcsinálni, akkor Higgins finoman jelezte, hogy lehetne egy picit sűrűbb, mert ez nem igazán habzik és szerinte nem oldja tökéletesen a koszt. Valóban kétszer kellett megmosnom a kezemet a tökéletesen tiszta érzéshez.

A következő adagnál ezért változtattam. Elsőként másik szappant vettem (egyetlen hibája, hogy sokkal nehezebb volt lereszelni a sajtreszelőn) és nem méregettem bögrével, hanem az egészet beleborítottam a 10 bögre víz mellé.

Nem kevertem hozzá semmit, de így is nagyon kellemes illata van és végre a párom is elégedett. Pénteken töltöttem ki az első adagot a fürdőszobába.

Régen, otthon volt a falon egy kép, amit nagyon szerettem. Később megtudtam, hogy azt az Apukám csinálta még a katonaságnál.
Sajnos, valahol elveszett a kép, de magát az elkészítés technikáját (Fonalgrafika) és az Apukám türelmét azóta is csodálom.

Nem kell hozzá más, csak egy deszka, egy csomó szög (és kalapács), hímzőfonal és a kinyomtatott szöveg, vagy minta. Meg persze türelem és kitartás.

http://quelinda-crafts.blogspot.hu/2012/01/string-wall-art-for-valentines-day.html

Tuti nem szenvednék azzal, hogy kivágjam a szöveget. Szerintem egyszerűbb a kinyomtatott papírt felrögzíteni.

Aztán a szöveg mentén, azonos távolságra beütni a szögeket és a végén egészben letépni róla a papírt.

Valahogy így nézne ki akkor is...

Aztán kezdődik a türelemjáték...

Segítségként ajánlok egy könyvet is:

Inge Walz: Új fonalgrafika (Cser Kiadó)