Minden évben megfogadom, hogy ez a Karácsony más lesz mint a többi! Esténként recepteket olvasgatok, a környezetemet folyamatosan karácsonyi dekorációs ötletekkel bombázom és már szeptemberben azon töröm fejem, hogy kinek milyen ajándékkal lehetne kedveskedni. Ez az inspirációgyűjtés időszaka.
Októberben azt hiszem, hogy már egyenesben vagyunk, mert sikerült kiválasztani a nyerteseket, de ilyenkor jön az első sokk. Hol is láttam? Kinyomtattam, de hova tettem?
Újratervezés... Újra átnézek mindent, már máson is megakad a szemem és kezdődik a káosz, de még tudom uralni. Az ötleteket mappába rendezem, bevásárlólistákat gyártok, pár dolgot megrendelek, vagy megveszek és kezdek megnyugodni. Hiba, mert újabb viharfelhők közelednek novemberben.
Ezt már megvette a gyerek születésnapjára a Papa? Ez a szín 3 éve volt divat és már nem lehet kapni? De a többi hozzávalót már megvettem!
December elejére már a pokolba kívánom az egészet, de azért gondosan belepakolom az adventi naptár zsebeibe az aktuális ajándék darabkáit és izgatottan várom, hogy mit szól majd hozzá a Gyermekkorú. Az öröme lendületet ad a folytatáshoz és elégtételt, hogy nem is volt akkora hülyeség a leírás alapján szétválogatni a LEGO darabkáit és gondosan elrejteni az apró zsebecskékben.
Az utolsó nagy hajrában még megpróbálunk véghezvinni egy nagytakarítást, elszaladunk bevásárolni egy hipermarketbe, ahol tuti összeveszünk valamin és ilyenkor menetrendszerint előtör belőlem a fáradt mártír...
Szegény párom ilyenkor megkapja, hogy jövőre mindent Ő fog intézni, mert nekem elegem van és ezennel fellázadok! Persze a mérgem gyorsan elpárolog, éjfélig csomagolom az ajándékokat, egyszerre takarítok, sütöm a sütit, miközben Anyukám és a Párom intézi a főzést. Este, a film közben a régi karácsonyfadíszekből koszorút gyártok az ablakba. Elégedetlenkedek, mert az ablakot nem mostam le, az eltervezett sütiknek csak a felét csináltuk meg. Nem vagyok normális! Inkább menjünk aludni, holnap már itt a várva várt Karácsony.
A fát feldíszítettük, az ajándékok bekészítve, indulhat az össznépi ünneplés ha megérkezett a Gyermekkorú is. Pillanatok alatt széttépi a művészien elkészített csomagolásomat, szétdobál mindent és elégedetten veszi tudomásul, hogy a Jézuska idén is jó ajándékokat hozott neki... Stikába felváltva lopják a sütiket, hiába papolok arról, hogy ebéd előtt nincs süti. Örülök, mert minden elmebaj ellenére csak megcsináltuk! Mindenki boldog, mosolyog és odasúgom az Uramnak, hogy ebből tanulunk és jövőre máshogy csináljuk...
És tényleg más lesz a következő év...
Tavaly már megpróbáltam a fiúkat is bevonni a készülődésbe. A hipermarketben 10 percre magukra hagytam őket azzal az egyszerűnek tűnő feladattal, hogy vegyenek pár szelet pontyot a halászléhez. Visszatérve szembesültem az általuk Fridónak keresztelt halfejjel, amit a hal alapléhez vásároltak. Milyen alaplé??? Azt a múlt héten már vettünk lefagyasztva... Valamiről lemaradtam?
Igen lemaradtam, mert tökéletes akartam lenni...
Idén más lesz az ünnep... Gyermekkorú már tisztában van azzal, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékot. Ezzel picit vesztett a varázsából, de egyben egy új lehetőség is nyílt azzal, hogy közösen készíthetjük a meglepetéseket.
Idén nyugodt és laza ünnepet szeretnék.
Első lépésként Eri barátnőmnek hála létrehoztam ezt a blogot, ahol szeretném összegyűjteni a bevált recepteket, a sajátkezűleg is elkészíthető dekorációkat és minden apróságot, amin megakad a szemem.
Indul az INSPIRÁCIÓGYŰJTÉS időszaka.
Még 44 nap és itt a Karácsony.
